Amikor megtudtam, hogy koll\u00e9gista leszek, \u00e9s felvettek a Szolnok V\u00e1rosi Tehets\u00e9ggondoz\u00f3 Szakkoll\u00e9gium Sz\u00e9khelyint\u00e9zm\u00e9ny\u00e9be, agg\u00f3dni kezdtem, milyen lesz otthonr\u00f3l elszakadni, megszokni az \u00faj helyet.<\/p>\n\n\n\n
M\u00e1r az els\u0151 h\u00e9ten siker\u00fclt bar\u00e1tokat szereznem, azonban a g\u00f3lyaavat\u00f3ra k\u00e9sz\u00fclve, ism\u00e9t vegyes \u00e9rz\u00e9sek kavarogtak bennem. Bizonytalan voltam a t\u00e1nc sikere miatt, de \u00f6r\u00f6mmel v\u00e1gtam bele. Sokat gyakoroltunk, amit f\u00e1raszt\u00f3nak tal\u00e1ltam, mik\u00f6zben napr\u00f3l napra fejl\u0151dt\u00fcnk. Olyan feladatnak tekintett\u00fck, amit v\u00e1llalnunk kellett, mert mi vagyunk most a legfiatalabbak. J\u00f3 hangulatban teltek a pr\u00f3b\u00e1k, b\u00e1r n\u00e9ha el\u0151fordult n\u00e9mi fesz\u00fclts\u00e9g is. A mentorok ezt \u00e1ltal\u00e1ban humorral csillap\u00edtott\u00e1k, \u00edgy mi is megnyugodtunk.<\/p>\n\n\n\n
A g\u00f3lyaavat\u00f3ra v\u00e1lasztani kellett minden kilencedikesnek egy g\u00f3lyasz\u00fcl\u0151t. J\u00f3l d\u00f6nt\u00f6ttem, mert az eny\u00e9m nagyon kedvesnek \u00e9s meg\u00e9rt\u0151nek bizonyult. \u00d6sszess\u00e9g\u00e9ben pozit\u00edv \u00e9lm\u00e9nyekkel gazdagodtam ebben az id\u0151szakban.<\/p>\n\n\n\n
Az avat\u00f3 sz\u00f3rakoztat\u00f3 volt, sokat nevett\u00fcnk. A csapatunk, a T\u00e1ncos l\u00e1b\u00fa p\u00e1rducok szerintem val\u00f3ban j\u00f3l t\u00e1ncolt, de a t\u00f6bbiekre sem lehet panasz, \u00fcgyesen felk\u00e9sz\u00fclt mindenki. A feladatok megold\u00e1s\u00e1hoz azzal j\u00e1rultam hozz\u00e1, hogy egyik bek\u00f6t\u00f6tt szem\u0171 t\u00e1rsamat a lufikra tapos\u00e1s k\u00f6zben a hangommal ir\u00e1ny\u00edtottam. Legink\u00e1bb az a feladat tetszett, amikor a vizet kellett \u00e1t\u00f6nteni a h\u00e1tunk m\u00f6g\u00f6tt \u00fcl\u0151nek. Ezen k\u00edv\u00fcl p\u00e9ld\u00e1ul rizst kellett sz\u00e1molni, magasra l\u00f3gatott kaka\u00f3t inni, lufikat borotv\u00e1lni, k\u00e9z n\u00e9lk\u00fcl \u00e1t\u00f6lt\u00f6zni, bek\u00f6t\u00f6tt szemmel lekv\u00e1rt etetni a t\u00e1rsammal. Plusz pont\u00e9rt lehetett takar\u00edtani, ebben mi mindig lelkesen benne voltunk. A legend\u00e1s utols\u00f3 feladat a \u201emindennel\u201d teli lav\u00f3r megtart\u00e1sa volt a h\u00e1tunkon fekve, \u00e9gnek \u00e1ll\u00f3 l\u00e1bakkal. Ezt valahogy egyik csapatnak sem siker\u00fclt meg\u00faszni. A g\u00f3lyaesk\u00fc tr\u00e9f\u00e1sra sikeredett. Megfogadtuk p\u00e9ld\u00e1ul, hogy a fels\u0151bb \u00e9veseket mindig ell\u00e1tjuk \u00e9lelemmel, \u00e9s nem \u201egy\u00fajtjuk fel\u201d a mikrohull\u00e1m\u00fa s\u00fct\u0151t. Mik\u00f6zben a zs\u0171ri tan\u00e1cskozott, mi j\u00f3l elfoglaltuk magunkat boh\u00f3ckod\u00e1ssal. A f\u0151szerepben borotvahab, liszt, lekv\u00e1r, toj\u00e1s \u00e9s egyebek voltak.<\/p>\n\n\n\n
Annak ellen\u00e9re, hogy a csapatunk lett az utols\u00f3, \u00fagy \u00e9rzem, mi \u00e9rezt\u00fck magunkat a legjobban. Hi\u00e1nyozni fog ez az id\u0151szak. A pr\u00f3b\u00e1k \u00e9s az avat\u00e1s seg\u00edtettek k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gg\u00e9 kov\u00e1csolni minket.<\/p>\n\n\n\n
Z\u00f6ld Laura<\/p>\n\n\n