Búcsú a „vén” Barosstól
Ünnepélyes keretek között, emlékezetes módon vettünk búcsút végzős diákjainktól a Székhelyintézményben.
Minden tanévben fontosnak tartjuk, hogy a hétköznapokból kissé kiemelkedővé varázsoljuk ezt a napot ballagó diákjainknak. Soha nem maradhat el az alsóbb évesek sorfala, a kollégiumi emléklap, az ünnepi műsor, a dicséretek, és a közösen elköltött utolsó vacsora sem a megszokott közösségben. Ezúttal Juhász Regina készített különleges virágot.
Mindig van olyan pillanat, amikor már nem a múltba nézünk, de még nem is a jövőbe. Csak állunk valahol félúton egy zárt ajtó előtt, amely mögül ismeretlen fény szűrődik ki. A jövő ilyenkor még nem beszél, nem kiabál, nem suttog, csak hallgat. Csendes, mint a kollégiumi szobák, amikor az utolsó bőrönd is bezárult. Mint a folyosók, ahol már csak emlékek lépdelnek visszafelé. Végzőseinknek is eljött ez a pillanat.
Amikor majd egyszer visszanéznek a kollégiumi évekre, rájönnek milyen különleges időszak is volt ez. Talán nem volt mindig könnyű, de minden pillanata fontos volt. Minden reggeli ébredés, minden esti beszélgetés, minden közös nevetés és néma megértés hozzátett valamit ahhoz, akikké váltak. Kedves Végzőseink! Ne féljetek a jövőtől, mert a jövő nem más, mint egy ismeretlen történet, amit már Ti magatok írtok. És ha valaha is elbizonytalanodtok, csak emlékezzetek vissza: volt egyszer egy hely, egy közösség, ahol megtanultátok, hogy bármire képesek vagytok. Innen indultatok, és ez az emlék mindig veletek lesz! A búcsú nem örökre szól, csak most egy kicsit más irányba indultok tovább. Ne feledjétek, a „vén” Baross mindig visszavár benneteket!
Farkas Rózsa
Búcsú a „vén” Barosstól
