Adomány az állatotthonnak
A Gyermekváros utcai tagintézményből a Szolnok Városi Állatotthon lakóinak vittünk gondosan válogatott állateledelt egy önkéntes akció keretében.
Egy csütörtök esti, osztálytársaimmal való beszélgetés során megtudtuk a csoportvezetőnktől, hogy a „72 óra kompromisszum nélkül” országos önkéntes akció van készülőben. Azonnal kaptunk a lehetőségen, hogy csatlakozzunk a rendezvényhez.
Hihetetlen lassúsággal teltek a napok, már alig vártuk, hogy ott legyünk. Olyanok voltunk, mint a kisgyerekek a születésnapjuk előtt, alig bírtunk magunkkal. Közülünk többen sajnos még egyszer sem voltak állatmenhelyen, így én sem. Biztos voltam benne, hogy a sok árva állat láttán ezt a látogatást nem fogom megúszni könnycseppek nélkül.
Odaérve a menhelyre, kedvesen köszöntöttek minket. Nagyon sok mindent megtudtunk a kutyákról. Például: melyik kutya, hogyan került a menhelyre. Egészen szívszorító esetekről hallottunk, megeredtek a könnyeim is. Azokat a kutyákat is láttuk, melyek már legrégebben ott vannak, vagy a legélénkebben futkároznak. Vagy azokat, melyek némán, egyhelyben ülnek, és azokat, melyek minden látogatót örömmel fogadnak, alig várva, hogy végre egy családhoz tartozzanak. Sajnos olyanokat is láttunk, melyek már sosem lesznek képesek újra teljes életet élni.
A kérdésre, hogy miért, a válasz: miattunk, emberek miatt. Hallottunk történetet arról, hogy egy ártatlan, megkínzott állat teljes bizalommal és szeretettel fordult az emberek felé! Meddig bántalmazzák, kínozzák még ezeket a csodás élőlényeket? Egy biztos: azok a kutyák, amelyek a menhelyen vannak, otthonra találtak. Van, hogy ideiglenesen, de van, hogy sajnos véglegesen. Ezen a helyen futkározni, játszani, falatozni tudnak, és reménykedni, hogy egyszer csak valaki majd örökbe fogadja őket. Hiszen egy kutya igazi helye, szerető gazdák mellett van.
Botos Andrea
