„Megértő gólyaszülőre leltem!”

Amikor megtudtam, hogy kollégista leszek, és felvettek a Szolnok Városi Tehetséggondozó Szakkollégium Székhelyintézményébe, aggódni kezdtem, milyen lesz otthonról elszakadni, megszokni az új helyet.

Már az első héten sikerült barátokat szereznem, azonban a gólyaavatóra készülve, ismét vegyes érzések kavarogtak bennem. Bizonytalan voltam a tánc sikere miatt, de örömmel vágtam bele. Sokat gyakoroltunk, amit fárasztónak találtam, miközben napról napra fejlődtünk. Olyan feladatnak tekintettük, amit vállalnunk kellett, mert mi vagyunk most a legfiatalabbak. Jó hangulatban teltek a próbák, bár néha előfordult némi feszültség is. A mentorok ezt általában humorral csillapították, így mi is megnyugodtunk.

A gólyaavatóra választani kellett minden kilencedikesnek egy gólyaszülőt. Jól döntöttem, mert az enyém nagyon kedvesnek és megértőnek bizonyult. Összességében pozitív élményekkel gazdagodtam ebben az időszakban.

Az avató szórakoztató volt, sokat nevettünk. A csapatunk, a Táncos lábú párducok szerintem valóban jól táncolt, de a többiekre sem lehet panasz, ügyesen felkészült mindenki. A feladatok megoldásához azzal járultam hozzá, hogy egyik bekötött szemű társamat a lufikra taposás közben a hangommal irányítottam. Leginkább az a feladat tetszett, amikor a vizet kellett átönteni a hátunk mögött ülőnek. Ezen kívül például rizst kellett számolni, magasra lógatott kakaót inni, lufikat borotválni, kéz nélkül átöltözni, bekötött szemmel lekvárt etetni a társammal. Plusz pontért lehetett takarítani, ebben mi mindig lelkesen benne voltunk.  A legendás utolsó feladat a „mindennel” teli lavór megtartása volt a hátunkon fekve, égnek álló lábakkal. Ezt valahogy egyik csapatnak sem sikerült megúszni. A gólyaeskü tréfásra sikeredett. Megfogadtuk például, hogy a felsőbb éveseket mindig ellátjuk élelemmel, és nem „gyújtjuk fel” a mikrohullámú sütőt. Miközben a zsűri tanácskozott, mi jól elfoglaltuk magunkat bohóckodással. A főszerepben borotvahab, liszt, lekvár, tojás és egyebek voltak.

Annak ellenére, hogy a csapatunk lett az utolsó, úgy érzem, mi éreztük magunkat a legjobban. Hiányozni fog ez az időszak. A próbák és az avatás segítettek közösséggé kovácsolni minket.

Zöld Laura

„Megértő gólyaszülőre leltem!”