Újabb kórházi „kalandok”
A Székhelyintézmény diákcsapata ismét a Hetényi Géza Kórház gyermekosztályára látogatott.
A kollégisták kis csoportjának példás összefogásához egy végzős diák, Sőrés Márton csatlakozott, aki elvállalta a Mikulás nemes szerepét. Az előkészületek során rénszarvas és manó kiegészítőket, kellékeket gyűjtöttünk, Czégény Kincső pedig mesét írt a gyerekeknek egy Apróka nevű angyalról.
A kórházban énekeltünk a gyerekeknek, közben megérkezett a Mikulás is, aki beszélgetett velük, majd szaloncukrot is ajándékozott nekik. Zöld Laura előadta a mesét. Ismét énekeltünk Mecséri Anasztázia vezetésével. Hazafelé indulva találkoztunk három kisgyerekkel, akiknek szintén örömet tudtunk szerezni a maradék szaloncukorral. Ez volt az első alkalom, amikor kórházi látogatáson vettem részt a kollégiumból. Nagyon jó emlékeim maradtak a programról. Leginkább az tetszett, hogy a gyerekek is velünk énekeltek.
Berman Zita
Apróka a Földön
Egyszer volt, hol nem volt, fent a csillagok között élt egy picike angyalka, akit mindenki csak Aprókának hívott. Apróka nagyon izgatott volt, mert ez volt az első karácsonya, amikor lejöhetett a Földre segíteni.
Feladata az volt, hogy találjon egy gyermeket, akinek egy kis plusz szeretetre van szüksége. Apróka repült a házak felett, bepillantott az ablakokon, mígnem meglátott egy kislányt, aki egyedül ült a karácsonyfa mellett. A kislány fenyőtűket igazgatott, és halkan ezt suttogta:
– Bárcsak érezném, hogy tényleg varázslatos ez a nap…
Apróka odalibbent mellé, hangtalanul, puhán, mint a hópehely. Megérintette a kislány vállát, és egy kis melegséget hagyott ott. A kislány hirtelen elmosolyodott, bár nem tudta, honnan jött ez a jó érzés. A karácsonyfa fényei ekkor felragyogtak, mintha csak neki táncoltak volna. A kislány érezte: nincs egyedül. Valami apró, csodás dolog történt vele.
Apróka elégedetten mosolygott, és visszarepült az égbe. Tudta, hogy bár őt senki sem látta, a varázslatát valaki biztosan megérezte. És ettől lett az ő első karácsonya igazán csillogó.
Czégény Kincső
