A szolnoki vasútállomás rejtelmei

A Fenntarthatósági Témahét egyik borongós délutánján a Székhelyintézmény kollégistái felkeresték a szolnoki vasútállomás mellett kiállított fekete gőzöst.

Felvették a láthatósági mellényeiket, a látogatásvezető megérkezése után pedig elkezdődött a vasútállomás bemutatása. A peronon végigsétálva az utolsó használatban lévő aluljáróhoz mentek, ahol az ottani rakodási és karbantartási gyakorlatról kaptak tájékoztatást.

A felszínre érve megtudták, hogy a tervezett kapacitás jóval több a jelenlegi kihasználtságnál: napi 1200 járat fogadására és indítására lenne képes a szolnoki létesítmény. Megismerkedtek a sínek felépítésével, szerkezetével, az épületek – irodaház, állomás, irányítótorony, mérlegház – előnyeivel és hátrányaival. Az irányítótorony hatodik emeletére felérve tapasztalták a lift nélküli közlekedés mélyreható előnyeit, viszont teljesen kárpótolta őket, hogy be lehetett látni az egész pályaudvart, és megtekinthették a forgalomirányítás bonyolult folyamatát.

Beszélgettek a vasúti munkatársakkal, ki-ki érdeklődése szerint mélyebben is bepillantást nyerhetett az ott dolgozók munkájába. A terem közepén egy zöld színű folyamatirányító panel látható, ezen lehet nyomon követni a vonatok mozgását és helyzetét. A dolgozók készségesen válaszoltak a diákok kérdéseire.

Ezután megismerkedtek a mérleggel, ahol a modern és analóg súlymérési technikákat láthatták. Következett a mozdonyjavító műhely. Ez nagyon megfogta a kollégisták figyelmét, azt is megtudták, hogy régebben laborként működött. A kísérőtanárok és a diákok is  beléphettek többféle mozdony irányítófülkéjébe. Számos további helyszínnel is megismerkedett a csapat. A vasúti üzem látogatása során megtett táv mintegy 10 kilométer volt, amire nem mindenki készült fel eléggé testileg-lelkileg. Ennek ellenére a visszajelzések szerint szívesen ellátogatnának ide még más alkalommal is.

Erdei-Gulyás Anna Gyöngy