Díjeső a kollégistáknak

A legjobb női főszereplő

Simon Nikolett: „Hagyom, hogy átitasson a szöveg!”

• Kérlek, mesélj az előadásra való felkészülésről!
• Őszintén szólva, csak az utolsó három hétben jártam be a próbákra, a szöveggel nem sokat foglalkoztam, mert eredetileg nem akartam szerepelni. Viszont a csapat és a tanárom meggyőzött, hogy mégis vállaljam. Részben önmagamtól készültem fel, nálam általában spontán jönnek ezek a dolgok.
• Mi volt a legjobb élményed a próbák alatt?
• Az, hogy jó a csapatom és a felkészítő tanárom. Nagyon sokat jelent, hogy közöttük vagyok, rájuk bízom magam, büszke vagyok rájuk, és tudok nekik segíteni. Az elején még kezdetleges volt az egész darab. Az elejét én találtam ki, és azt meg is alkottuk. A csapattársaimat is segítettem abban, hogyan legyenek jobbak, mert szerettem volna belőlük és magamból is kihozni a legjobbat.
• Mennyire volt jó az összhang a darab közepe és az általad kitalált részek között?
• Nagyon jó volt. A tanár úr elmondta, hogyan haladtak addig a próbákkal, megnéztem a többieket, hogyan szerepelnek. Úgy gondoltam, hogy nincs igazán eleje, ezért kitaláltam egy változatot, amibe mindenki beleegyezett. A darab forgatókönyve főként a mi fejünkből pattant ki, míg az én szövegemet Karinthy Frigyes Tanár úr kérem című művéből merítettük. Mindenki beletett egy kis ötletet, ami vicces is lehetett, a tanárunk ehhez hozzájárult. Arra törekedtünk, hogy humoros legyen az egész, mert tavaly nem összefüggő darabot adtunk elő. Ki akartuk próbálni ezt a tréfásabb irányzatot, ami nagyon bejött.
• Miben tért el a játszott karaktered a saját személyiségedtől?
• Nagyon szeretem beleélni magamat a szövegbe. Nem sokat gyakorolok, átolvasom, és hagyom, hogy átitasson a szöveg. Ha sikerül, meg van ez az érzés, akkor bele tudom élni magamat a szerepbe. Ezúttal is úgy éreztem, hogy éppen az a személy vagyok, akit játszok, az a lételemem, hogy én ő vagyok. Úgy képzeltem el az egészet, mintha csak mesélnék valamit a barátaimnak. Könnyen tudok így alkalmazkodni a szerepekhez. Persze nem mindegyikhez, mert komikus figura például nem tudnék lenni, de elég sok érzelmet tudok kifejezni, jól tudom kezelni a mimikámat.
• A lámpaláz okozott- e gondot?
• Semennyire, mert már megszoktam ezt a környezetet. Nem izgultam, csak sodródtam az árral, beszippantottam magamba az élményt, hogy én most itt vagyok, itt állok a színpadon. Nem volt lámpalázam, sőt: annyira világított rám a fejkamera, hogy szó szerint nem is láttam semmit.
• Számítottál-e a díj elnyerésére?
• Tudtam, hogy akik a SZIG-be vagy a Vargába járnak, nagyon komoly szinten tanulják a színjátszást, amit elismerek. Végignéztem az előadásukat, és le voltam döbbenve: nagyon tetszett, imádtam! Minden nagyon ki volt dolgozva, és mindenki nagyon ügyes volt! Nálunk a Szolnoki SZC Kreatív Technikum és Szakképző Iskolában mindez szakkörként működik. Tavaly legjobb női mellékszereplő díjat nyertem, nem gondoltam rá, hogy idén is elismerést kapok. Nem tudom önmagamat elfogultság nélkül értékelni, elég önkritikus vagyok, de nagyon sokan megkerestek az előadás után, hogy elmondják, milyen jó voltam. Akkor már sejtettem valamit.

Mészáros Bence

Lapozz: