Díjeső a kollégistáknak

A legjobb férfi főszereplő

Botos Ábel: „Nagy felelősséget éreztem!”

• Kedves Ábel! Hogyan történt az előadásra való felkészülésetek?
• Mintegy két hónappal a fellépés előtt kezdtünk el készülni, egy nagyon „összeszedetlen” csapattal. Az első feladat a csapat összeállítása volt, utána kezdődött a szereposztás. Én lettem a főszereplő, mivel a tanárnő úgy gondolta, ebben a szerepben teljesíteni tudom az elvárandót. Elkezdtünk készülni, kezdetben nagyon sok vita, feszültség volt. Több beszélgetésen átestünk, fejlesztő játékot játszottunk, annak érdekében, hogy kialakuljon az összhang. Szépen, lassan kezdett formálódni, hogy végül milyen darabról lesz szó, és ahogy egy Ádámok és Évák előadásnál szokás a Vargában, az utolsó pillanatokban összeállt minden.
• Mi volt a legjobb élményed a próbák során?
• Megtapasztaltam, hogy a káoszból, amikor az emberek idegenek egymásnak, és elképzelhetetlennek tartják – legalábbis én –, hogy létre tudnak hozni egy önálló, jó előadást, a végén már csak olyan embereket látok, akiket maximálisan elismerek, szeretek, sőt: nem is tudnék elképzelni jobb csapatot.
• Mennyiben tér el a megformált karaktered a saját személyiségedtől?
• Száz százalékban különbözőek vagyunk Karinthyval, de valahol mélyen nagyon hasonlóak is vagyunk. Hasonló problémákkal állunk szemben, de értelemszerűen ő egy sokkal intenzívebb aspektusát élte meg ezeknek, mint én. Valamilyen szinten egy cipőben járok vele, ezért is lehetett olyan jól megragadni a figurát.
• Nehéz volt „eggyé válni” Karinthyval?
• Nagyon sokat tanultam róla. Ahogy róla tanultam, úgy tanultam magamról. Amikor először megkaptam a szerepet, nem értettem, hogy mit akar a tanárnő, mit csináljak ezzel a karakterrel? Nem ismertem a munkásságát különösebben, de később rájöttem, hogy ez az ember mégis rokonlélek velem. Rájöttem, hogy ez nem is színjáték, hanem a való élet.
• Milyen volt egy igazi színházban fellépni? Mennyire játszott szerepet a lámpaláz a szereplésedben?
• Mielőtt felmentem volna a színpadra, én az előszínpadról, a többiek pedig hátulról közelítették meg. Ezzel elkülönültem a társaságtól, egyedül voltam. Nagy felelősséget éreztem amiatt, hogy egyedüli szereplőként leszek a színpadon. Az utolsó pillanatokban átszellemültem, és emlékszem, mielőtt kiléptem a színpadra, akkorát sóhajtottam, hogy az első sor is hallotta.
• Számítottál-e arra, hogy megkapod ezt a díjat, vagy teljesen meglepett?
• Rebesgették, hogy jó helyen lenne a díj nálam, kaptam visszajelzéseket is, hogy esélyes vagyok rá. Nagyon elfogult voltam ezzel kapcsolatban, nem szerettem volna elbízni magamat. Az volt a legfőbb szempontom, hogy jó előadást adjunk elő, és mindenki élvezze a játékot. Amikor ott állt a színpadon az egész csapat, összeborultunk, és ünnepeltünk, akkor kezdett el bennem kirajzolódni, hogy ez a produkció nagyon jó volt velem együtt. De amíg nem mondták ki a nevemet, hogy a legjobb főszereplő lettem, addig igazán nem hittem benne.

Mészáros Bence

Lapozz: